Write tag #1: Egyszer volt, hol nem volt...
Sziasztok!

Abeth és Mad is még ősrégen kihívott – amit ezúttal is szeretnék megköszönni nekik –, és a régi blogomon már egyszer kitöltöttem, de az a bejegyzés elveszett, ezért újra nekiveselkedtem, hogy megválaszoljam a kérdéseket.

Az eredeti kérdéssor a Tintaszerkezetek című blogról származik.

Természetesen tervbe vettem a tag második és harmadik részét is, úgyhogy van egy-két ötlet a tarsolyomban a jövőre nézve. De nem pofázok annyit feleslegesen, jöjjenek a kérdések és a válaszok!


Szabályok:

1. Másold be a szabályokat és a kérdéseket a bejegyzésed elejére!
2. Ha másolásvédelem van az oldaladon, jelöltjeidet irányítsd a Tintaszerkezetek oldalra, innen el tudják vinni őket. (Fent megtalálható!)
3. Linkeld annak a nevét, aki jelölt téged!
4. Válaszolj a kérdésekre!
5. Ha van ötleted, használd ki a +1 lehetőséget!
6. Jelölj te is bloggereket a játékra és linkeld az oldalukat!
7. Értesítsd őket a jelölésről!


1. Hány évesen írtad az első történeted/versed? (Amit nem sulis háziként alkottál.)

Az első versemet, amire konkrétan emlékszem, 9 évesen írtam, az első történetemet pedig 13 évesen találtam ki. Ezek még eléggé gyerekcipőben jártak, de hát na, mindenki elkezdi valahol. Általános iskolában elég sok fogalmazást kellett készítenünk, amik egész jól sikerültek, úgyhogy korán rájöttem, hogy a szövegalkotáshoz van némi adottságom – a nagypapámtól örököltem, ő nagyon jól bánt a szavakkal.

2. Miről szólt?

A vers a nagypapámról szólt, és annak ellenére, hogy a rímek sem voltak tökéletesek, valamint az egész nagyon gagyi lett, elsírta magát, amikor felolvastam neki. Ahogy mondják: a szándék a fontos. A történet pedig a Mamma Mia első része után alakult ki a fejemben, így nem meglepő, hogy elemeiben nagyon hasonlított a film cselekményére. De erről nem szeretnék nagyon sokat beszélni, nem vagyok büszke arra az ötletre.
Fun fact: elég megdöbbentő volt, amikor 2018-ban láttam a második részt, és konstatáltam, hogy valamilyen szinten hasonlított az általam kitalált történetre (nagyon haloványan, de hasonlított), sőt, a soundtrack terén is volt átfedés, nem is kevés. Ugyanis már a legelső történetemhez is összeállítottam egy zenelistát, ami leginkább ABBA számokból állt (akkor éltem a rajongói korszakom fénykorát).

3. Ki/mi volt az oka, hogy elkezdtél írni? Honnan jött az ötlet?

A verset még most sem gondolnám a kezdetnek, az csak egy szívből jövő ajándék volt. A történet viszont már más tészta: valószínűleg onnan jött az ötlet, hogy eljátszottam a gondolattal, mit lehetett volna másképp kivitelezni a filmben, vagy a fene se tudja. Nem igazán emlékszem, miért kezdtem el agyalni a történeten, csak úgy jött. Maga a történet leírása valamivel később, egy néhai barátnőmmel való beszélgetés során fogalmazódott meg bennem, aki akkoriban aktívan vezetett egy blogot, és megmutatta, hogyan is kell ezt csinálni. Ugyanis még leírni sem mertem a történetet, nehogy valaki megtalálja, és akkor furcsaságokat gondolna rólam. Mára már ezt teljes mértékig elengedtem, és büszkén prezentálom, miket találok ki őrült pillanataimban (vagyis prezentálnám, ha lenne már mit megmutatni).

4. Ki volt az első, akinek megmutattad valamelyik művedet?

Az említett barátnőmnek meséltem a történetről, aki egész támogatóan fogadta az ötletet, aztán ellátott néhány tippel, hogyan lehetne egy kicsit jobb küllemben, kevesebb klisével tálalni. Az ötletet azóta a fiók legmélyére tettem, mert jöttek más, jobb ötletek (de egyszer majd előveszem, de ez még titok).

5. Milyen zsánerben alkottál eleinte?

Ja, hogy azt a nyáltól csöpögő maszlagot valahova be kéne sorolni? Hát jó... Romantikus témában mozogtam, telistele klisé elemekkel. Aztán az Alkonyat rajongói korszakom idején ismerkedtem meg a fanficek világával, majd a Harry Potteren keresztül kissé elmélyültem benne. A többivel még mindig ismerkedési fázisban vagyok.

6. Hogyan írnád le a kezdeti munkamódszered, időbeosztásod?

Ahogy esik, úgy puffan! A hirtelen fellángolás a legjellemzőbb kifejezés arra az időszakra és még mostanra is, LOL. Jöt egy öltet, elkezdtem írni, aztán abbahagytam, amikor elfogyott az ihlet – ez általában 4-5 fejezet után be is következett, kivéve az Álmok a jégen esetében, ami kemény 9 fejezetet élt meg. Az időbeosztásomról meg inkább ne is beszéljünk, elég kaotikus volt, és még ma is az.

7. Van-e valami érdekességed a kezdeti időkről, amit elmesélnél?

Anyukám a mai napig nem tudja, hogy én ilyesmivel foglalkozom szabadidőmben. A képszerkesztésről nagyjából tud, hála a borítótervező pályázatoknak, de ezt nem mertem elmondani neki. Habár mindig is piszkálta a csőrét, hogy olyan sok időt töltök a gép előtt, és mégis mit csinálhatok ennyi ideig... Talán majd egyszer megmutatok neki valamit, ha elég jónak érzem.

+1. Bármit kérdezhetsz, ami az írás kezdetéhez kapcsolódik. (De ne felejtsd el ezt a szöveget is bemásolni, hogy a te jelölted is kitalálhasson valamit!)

Van olyan kezdeti zsenge ötleted, amiről régen letettél, hogy valaha is megírásra kerül, aztán később mégis azon kaptad magad, hogy na, ebből még akár lehet is valami? Tárd elénk, végül is milyen sors jutott a sztorinak!
Voltaképpen a Napnyugta, Holdkelte is a fiókból került elő, hogy felújítsam. Ugyebár említettem korábban, hogy ez a sztori egy tényleges Alkonyat fanficnek indult, Alice-szel és Jasperrel a főszerepben. Elég gagyi ötlet volt, ezért idővel el is vetettem. Aztán elkezdtem borítókat készíteni, és összehoztam egy hasonlót, mint a Napnyugta, Holdkelte mostani borítója, csak az kevésbé volt kidolgozva, finomítva. És akkor megszállt az ihlet, és gyakorlatilag teljesen átdolgoztam a történetet, leszámítva a címet, ami még mindig őrzi az átvitt értelmét.

Az én plusz kérdésem pedig imígyen hangzik:

Honnan merítesz ihletet az íráshoz? Vannak esetleg állandó dolgok, vagy mindig más inspirál?


Kihívottaim:

Riri Nord, Noemi Soler, Stine Larsen és Lynn (a.k.a. Aquinia Faye), mert ha jól látom, ők még nem kapták meg, és kíváncsi vagyok a válaszaikra.


Jó volt megválaszolni a kérdéseket, mert így nosztalgiázhattam egy kicsit. Remélem nektek is tetszett! Ennyi lettem volna mostanra, találkozunk a következő bejegyzésben! :)

6 megjegyzés:

  1. Jaj, de rég láttam ezt a taget, örülök, hogy Lia nem hiába alkotta meg, és még él. :3 én nagyon szerettem kitölteni. :D
    Amúgy tök érdekes válaszaid voltak, én is olyan 9-13 évesen kedztem el bontogatni a szárnyaimat, egy vers aztán egy történet formájában. Bár utóbbi elég beteg morbid és groteszk lett egy 10-13 éveshez képest, de azt hiszem csak az általánosban magamra szedett feszültséget így vezettem le. (tudom sneki se kérdezte lol XDD)
    Izgalmas volt megismerni, hogyan indultál el az írás útján, és izgatottan várom a másik két részét is. ^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na, legalább valami jó dolog is történt a közzététel után. :D (Nem szeretnéd újra kitölteni? Szívesen elolvasnám. :3)

      Lehet azért próbálkoznak ilyen életkorban a gyerekek, mert kinyílik a szemük a világra... vagy nem tudom, lehet full hülyeséget beszélek. És az írás nagyon jó feszültséglevezető, én is tapasztaltam.

      Igyekszem a másik két résszel is, de előbb más feladataim vannak még. ;)

      Törlés
  2. Húha, pár helyen magamra ismertem xD
    Például a mi a munkamódszered résznél. Pár fejezetig eljutok, aztán roló, jön egy másik és csak gyűlnek, gyűlnek, gyűlnek. Irigylem azokat, akik be tudnak fejezni írásokat :D
    Nálam sem tudják a szüleim, sőt a baráti köröm sem nagyon, hogy bloggerkedek, csak hogy képszerkesztek. Vagyis egyszer édesanyám tudta és elítélte a dolgot, így legalább nem fáj a fejem miatta. Talán egyszer megtudják, ki tudja.
    Jó volt olvasni a kezdetekről :3 aztán jöhetnének valóban a sztorik

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szívemből szóltál, én is szeretnék már legalább egy hosszabb, több részes írást befejezni, de hát... lehet nincs hozzá tehetségem. XD

      Anyának csak a fogalmazásaimat mutattam meg általánosban, azóta nem tudja, hogy mik járnak a fejemben... szerencsére. :D

      Igyekszem velük. :3

      Törlés
  3. Halihó!
    Köszönöm a kihívást! Érdekes volt olvasni nagyon, bár a legtöbb részére egy korábbi blognál még emlékeztem (random dolgok, amiket megjegyzek, part végtelen). A történet ötleteidet meg továbbra is nagyon szeretem olvasgatni, úgyhogy várom, mikor kerül valami terítékre belőlük. :D
    Egyébként vagy ezer (jó, három) éve már megcsináltam ezt a kihívást, de a plusz kérdések annyira tetszenek, hogy majd valahogy mindenképpen beszúrom őket egy bejegyzésbe. ^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Heyho!
      Jaj, de cuki vagy. ♥
      Megfogadtam, hogy egyszerre csak egy történettel foglalkozom (fun fact: újfent kudarcot vallottam), de a Veszteség és kárhozat és a Bírnom kell a célig első fejezete készül, lassú víz partot mos stílusban. Stay tuned. ;)
      Igen, utólag észleltem én is, hogy már megcsináltad (nem jó csoportot néztem, shame on me), de a 2-3-4. rész egészen biztosan új lesz, és azokra is ki foglak hívni, úgyhogy get ready. :3

      Törlés

Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzést. Végtelenül hálás lennék, ha leírnád a véleményed, akár csak néhány szóban. ♥